A projekt

Érzékenyítő programok 6-20 éveseknek

Az első suliprojekt

A Civil Kurázsi Iskolája - Középiskolásoknak

A Civil Kurázsi Bölcsője - Óvodásoknak

A civil kurázsi 10 pontja

Tények és tévhitek

Emberi jogi dokumentumok

Módszertani eszköztár

Tudományos kutatások, írások

Hasznos linkek

A projekt

Oktatási programok

Tudástár

Sajtómegjelenések

A Civil Művek Közművelődési Egyesület TE MIT TENNÉL? projektje 2011-ben indult útjára. Ekkor az egyesület filmes csoportjának egy pályázati támogatásnak köszönhetően lehetősége nyílt a mozgókép eszköztárával feltenni a kérdést: Te mit tennél, ha az utcán melletted állóba valaki belekötne csak azért, mert más a bőrszíne, másképp él, vagy akár mást szeret? A társadalmi sztereotípiákat szándékoltan sűrítő, 5-8 perces alkotások mindegyike rejtett kamerával készült „szociokandi” (http://www.temittennel.hu/film.html).

Ma Magyarországon tabu témának számít – bár alapvetően a közbeszéd része és legtöbbször negatív kontextusba – olyan kisebbségi csoportok, mint a melegek, a romák vagy a hajléktalanok ügyének iskolai közegbe helyezése. A középiskolás korosztály alapvetően a sajtóból szerzi értesüléseit, információit az adott kisebbségekről, mely információk igen egyoldalúak, céljuk pedig a szenzáció keltés vagy az adott csoport kriminalizálása. Másik ilyen információforrás a szűkebben vett környezet és a tágabban értelmezett társadalom.

2013 első felében, az első középiskolásoknak szóló pedagógiai projektben a kisfilmeket kiindulópontként használva olyan társadalmi, etikai, állampolgári, emberi jogi kérdésekkel foglalkoztunk, amelyek mindennapi életünket észrevétlenül átszövik, érzéseinket, érzelmeinket, indulatainkat és végül tetteinket meghatározzák. A projekt során 20 alkalommal, 90 perces foglalkozások keretében dolgoztunk együtt 18 középiskolai osztállyal és 2 felnőtt csoporttal – több mint 600 fővel.

A pilot projekt által megszerzett tapasztalatok - az elért pozitív eredmények mellet – több fontos következtetés levonását is szükségessé tették. Az egyik és legfontosabb talán az volt, hogy az egyszeri 90 perces találkozó az adott középiskolai osztállyal – kevés. Kevés az idő a felvetett téma elmélyítésére, a középpontba állított kisfilm által provokált kérdések át-és megbeszélésére, a diákok valódi bevonására, a kisebbségek felé való szociális érzékenyítésre.

A másik fontos következtetésnek a továbblépés kérdése bizonyult. A diákok és a projektvezetők is igényelték volna a további gyakorlati együttműködést, amikor is a foglalkozások során megszerzett elméleti tudást, tapasztalatokat a gyakorlat nyelvére lehetne fordítani vagyis, hogyan válik működőképessé a civil kurázsi?

A harmadik fontos tapasztalat pedig az volt, hogy a kisebbségekkel szembeni negatív sztereotípiáknak, masszívan gyökerező előítéleteknek az alapja – ennél a korosztálynál – korántsem a tapasztalat, hanem a félelem. Amit nem ismerünk, attól félünk, cél lett tehát, hogy a kisebbségek felé való szociális érzékenyítés még alaposabb, elmélyültebb legyen.

2013 szeptemberében programunk a Norvég Civil Alap (www.norvegcivilalap.hu) támogatásának köszönhetően a harmadik fázisába lépett.

A Civil Kurázsi Iskolája nevet kapta, mely név jelzi a szándékot is: az iskola mikro közegét használva, a személyes referenciákból kiindulva haladjunk a diákokkal a tágabb megismerés felé.

Olyan, öt alkalomból álló foglalkozássorozatot terveztünk, ahol van idő, alkalom és lehetőség a bizalom kiépítésére, egy olyan elfogadó és konszenzuális légkör megteremtésére, amelyben mindenki bátran vállalhatja véleményét, ellenvéleményét és önmagát.

A hagyományos iskolai kontextusban – ahol a tanár minden ismeret forrása és átadója, a diák pedig a befogadó – nincs nagy helye és szerepe a kérdezésnek, a kételkedésnek, a vitának.

A projekt egyik célja, hogy megtanítsa kérdezni a diákokat. Olyan kritikai gondolkodás kialakítása, mely gondolkodás igyekszik a középpontba állított problémát több oldalról szemügyre venni, ennek következtében pedig árnyalni a már meglévő véleményt. Paradigmaváltásra késztetés egy olyan társadalom felnövekvő generációjának sok tagjában, mely társadalom szociális érzékenysége gyenge, szolidaritása elenyésző mértékben mutatkozik meg, a segítségre szorulók problémáira érzéketlen. A projekt szándéka, hogy a diákok ne menjenek el fej elfordítva az igazságtalanság, a verbális, lelki vagy fizikai agresszió mellett, hanem tegyék föl a kérdést: rendben van ez így? A kérdésre adható válasz egy következő lépés.

Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok felismerjék a hétköznapi sztereotípiákat és az ezekből fakadó rejtett vagy nyílt diszkriminációt, elgondolkozzanak a látottakon, és megértsék a működési mechanizmusokat.

A szociális érzékenyítésen túl a segítő cselekvési lehetőségek tudatosítása, és a cselekvésre történő buzdítás is meghatározó eleme az iskolai programnak. Azt szeretnénk, hogy a fiatalok nyitottabbá váljanak az emberi jogi szemlélet, a társadalmi felelősségvállalás iránt, akarjanak, és tudjanak személyesen is tenni közvetlen és tágabb környezetükben is egy igazságosabb és szolidárisabb társadalom/világ létrejöttéért.

Valódi újdonság a kísérleti alprojektbe beemelt csoport, az óvodás korosztály. Ez a Civil Kurázsi Bölcsője nevet kapta. A mese, a játék, a bábok segítségével beszélgetünk, játsszunk olyan kérdésekről, mint elfogadás, tolerancia, másság vagy gyűlölet. Meggyőződésünk, hogy a nyitottság képessége ebben a korban alapozódik meg és kutatások bizonyítják, hogy eddigre rögzül az én-ről és a másikról alkotott kép, a sztereotípia. Ekkor még alakítható, hogy a gyermek ne tegyen különbséget nem, bőrszín, alkat vagy egyéb olyan tulajdonságok nyomán társai között, amik számukra akkor és ott adott. Továbbá az ekkor még folyamatosan alakuló identitásának részéve válhat a tudat, hogy felelős a társaiért.

A projekt vezetői:

Bakonyvári L. Ágnes, drámapedagógus

Márton Gábor Csaba, színész-drámajátékvezető, interkulturális szakember

A filmekért felelnek:

Takács Mária, filmrendező

Tímár Magdi, gyártásvezető

A projekt „Az első suliprojekt” című fázisának kidolgozásában részt vett:

Kövesi Györgyi, etikatanár

A leírásokat angolra fordította:

Jozifek Zsófia