Mi is ez?

Kik vagyunk?

A civil kurázsi 10 pontja

Tények és tévhitek

Emberi jogi dokumentumok

Módszertani eszköztár

Tudományos kutatások, írások

Hasznos linkek

Feldolgozandó témaköreink a melegséghez, a zsidósághoz, a romákhoz, a hajléktalanokhoz és a nők bántalmazásához kapcsolódnak.

A foglalkozások történhetnek osztályfőnöki, emberismeret, etika, társadalomismeret órák keretében, illetve diáknapokon, diákönkormányzati vagy segítő kortárscsoporti képzéseken. Az órákat két pedagógus vezeti, egy emberismeret, etika tanár és egy drámapedagógus. A foglalkozásokat megelőzi az iskolák tanáraival történő személyes kapcsolatfelvétel, konzultáció, a Te mit tennél? korábbi projekt eddigi tartalmának (honlap, kisfilmek, szakmai anyagok) megismertetése.

A tanárokkal történő szakmai konzultáció után egyeztetjük a feldolgozandó témát és a megfelelő időpontot.

Alapvetően a nem formális pedagógiai eszköztárral dolgozunk. 14-18 éves fiatalok csoportjait, jellemzően egy-egy középiskolás osztályt és tanáraikat keressük meg, és visszük el iskoláikba a 90 percre tervezett „Te mit Tennél” rendhagyó órákat.

A bevezető beszélgetés, ismerkedés, a diszkriminációs helyzetek személyes élményeinek felidézése után, egy-egy Te mit tennél? videófilm vetítése következik. A néhány perces kisfilmek levetítése után irányított beszélgetés következik, vita a látottakról, a következő kérdések mentén:

Történt-e diszkrimináció a filmben? Hogyan? Mennyire hétköznapi ez a jelenség? Voltak-e hasonló helyzetben nézőként, elszenvedőként, közbelépőként? Lehet-e, kell-e valamit tenni ellene? Miért?

Ezek után, a beszélgetés kapcsán felmerülő kérdéseket dolgozzuk föl, dramatikus, szituációs játék keretében.

Majd a szerepjáték közben tapasztalt és látott élmények feldolgozása főként arra koncentrál, milyen értelme és esélye lehet a bántalmazást szóvá tevő, a bántalmazott mellett segítően fellépő aktivitásnak, bátorságnak.

A foglalkozást a hétköznapi, pozitív segítői tapasztalatok megosztása zárja.

A Civil Kurázsi 10 pontját minden résztvevő megkapja, további feldolgozásra, használatra.

Óravázlatok, beszámolók

A projekt egyik célja, hogy megtanítsa kérdezni a diákokat. Olyan kritikai gondolkodás kialakítása, mely gondolkodás igyekszik a középpontba állított problémát több oldalról szemügyre venni, ennek következtében pedig árnyalni a már meglévő véleményt. Paradigmaváltásra késztetés egy olyan társadalom felnövekvő generációjának sok tagjában, mely társadalom szociális érzékenysége gyenge, szolidaritása elenyésző mértékben mutatkozik meg, a segítségre szorulók problémáira érzéketlen. A projekt szándéka, hogy a diákok ne menjenek el fej elfordítva az igazságtalanság, a verbális, lelki vagy fizikai agresszió mellett, hanem tegyék föl a kérdést: rendben van ez így? A kérdésre adható válasz egy következő lépés.

Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok felismerjék a hétköznapi sztereotípiákat és az ezekből fakadó rejtett vagy nyílt diszkriminációt, elgondolkozzanak a látottakon, és megértsék a működési mechanizmusokat.

A szociális érzékenyítésen túl a segítő cselekvési lehetőségek tudatosítása, és a cselekvésre történő buzdítás is meghatározó eleme az iskolai programnak. Azt szeretnénk, hogy a fiatalok nyitottabbá váljanak az emberi jogi szemlélet, a társadalmi felelősségvállalás iránt, akarjanak, és tudjanak személyesen is tenni közvetlen és tágabb környezetükben is egy igazságosabb és szolidárisabb társadalom/világ létrejöttéért.

Hat középiskolai osztály került kiválasztásra a jelentkezők közül, akiket párokba osztunk – lehetőség szerint egy fővárosi és egy vidéki osztályt kapcsolunk össze. A foglalkozássorozat osztályonként öt-öt alkalomból áll.

Az első, bevezető alkalom fókuszában a segítségről, gyengeségről, segítségre szorulásról alkotott gondolatok, élmények feltérképezése áll. A saját élményű játékok mellett fontos része a foglalkozásnak a vélemény csere: mindenki lehetőséget kap véleményt formálni, érvelni és vitatkozni általános emberi jogi kérdésekről, állításokról, a társadalmi közbeszéd részévé vált tételmondatokról.

Fontosnak tartjuk – már a legelső alkalommal – kialakítani azt a fajta bizalmi viszonyt a diákok és a projekt vezetői között, mely lehetővé teszi az őszinte, megfelelési kényszerektől mentes beszélgetést, véleményformálást-és cserét, ahol a hagyományos iskolai kontextust, klasszikus tanár-diák viszonyt felváltja egy egyenrangúságot és partnerséget feltételező kapcsolat és kommunikáció. Ahol a diákok úgy érzik, komolyan veszik őket, számít a véleményük, nincsenek retorziók, ha vállalják önmagukat.

A második foglalkozáson kerül sor egy „Te mit tennél?” film levetítésére és feldolgozására. A videók öt kisebbség, hátrányos helyzetű csoport elleni diszkriminációt jelenítenek meg - romákét, melegekét, hajléktalanokét, nőkét, zsidókét. Szerencsés esetben az osztály, más esetben az osztályfőnök választja ki a csoportot leginkább érdeklő témát, hátrányos helyzetű kisebbségi csoportot.

A kisfilm levetítése után irányított beszélgetés következik, vita a látottakról. A beszélgetést különböző dramatikus, szituáció játékok váltják; ezek és feldolgozásuk az adott hátrányos helyzetű csoport iránti érzékenyítését szolgálják, és az egyenlő bánásmód (és segítségnyújtás) elvének elfogadása felé mutatnak.

A következő, Labeling óra, a megbélyegzésről, a sztereotipizálás veszélyeiről szól. A diákoknak alkalmuk nyílik saját bőrükön megtapasztalni a stigmatizálás és általánosítás káros, embertelen és megalázó voltát. A megfelelő kerettávolság biztonsága segíti őket különbséget tenni valóság és szimulált helyzet között, ugyanakkor a megszerzett tudás túlmutat a játék határain: a társadalom hátrányos helyzetű kisebbségek iránti előítéletei, sztereotípiái nagyon is valóságosak az adott kisebbséghez tartozók életében.

A negyedik alkalommal az emberi jogok témakörét járjuk körbe a drámapedagógiai módszereivel, azt a kérdést vizsgálva, vajon hogyan csúszik el egymás mellett jog és „való élet”, szabályozható-e csak a jogok által a társadalom tagjainak együttélése, mik azok a személyes relevanciák, amik megléte nélkül az egyenlőség tartalom nélküli kifejezés csupán.

A foglalkozásokat elvégzendő feladatok kötik össze. Minden osztálynak létrehoztunk egy zárt facebook csoportot, mely a foglalkozások közötti időben a kommunikációt hivatott megkönnyíteni. Ezen az online felületen osztanak meg a diákok pl. olyan mémeket, amelyek láttán feltesszük a kérdést: rendben van ez így? A középiskolások megjegyzéseket fűznek a látottakhoz, vitatkoznak, érvelnek – és utánanéznek az összefüggéseknek.

Ugyanígy feladatuk olyan fogalom magyarázó kisfilmek elkészítése, mely fogalmakat eddigi tudásuk alapján kell értelmezniük.

Az utolsó, lezáró foglalkozás részben a projekt értékeléséből, részben pedig a további együttműködési lehetőségek feltérképezéséből áll. A projekt vezetői úgy látják, elengedhetetlenül fontosak az öt alkalomból álló foglalkozás sorozat elméleti és gyakorlati tapasztalatai, ám ez a megszerzett tudás is elhalványul, ha nem történik további együttműködés, a projekt térben és időben való kiterjesztése. Ezért nagyon fontosak azok a további együttműködésre felajánlott formák, amik a diákoknak a személyes részvétel lehetőségét kínálják. Ilyenek a részvételi akciókutatás, a MáSzínház értelmi fogyatékos fiataljainak a munkájába való bekapcsolódás, további „szociokandi” kisfilmek forgatása a diákok részvételével és alkotó közreműködésével vagy a nyári ELEGY (ELfogadva EGYmást) táborban való részvétel.

A Civil Kurázsi Bölcsője egy kísérlet arra, hogy az megszólítható e a társadalmi egyenlőtlenségek kapcsán az óvodás korosztály. A mese, a játék, a bábok segítségével beszélgetünk, játsszunk olyan kérdésekről, mint elfogadás, tolerancia, másság vagy gyűlölet. Meggyőződésünk, hogy a nyitottság képessége ebben a korban alapozódik meg és kutatások bizonyítják, hogy eddigre rögzül az én-ről és a másikról alkotott kép, a sztereotípia. Ekkor még alakítható, hogy a gyermek ne tegyen különbséget nem, bőrszín, alkat vagy egyéb olyan tulajdonságok nyomán társai között, amik számukra akkor és ott adott. Továbbá az ekkor még folyamatosan alakuló identitásának részéve válhat a tudat, hogy felelős a társaiért.

A szintén öt alkalomból álló program során az ovisokkal közösen alkotunk egy történetet, melyből animációs kisfilm készül. A mesefilm hanganyagát a foglalkozások során elhangzott és rögzített szövegek alkotják. Az animációs kisfilm televíziós vetítésével megnyílik az út az óvodás korosztály szélesebb tömegei felé is. A velük való foglalkozások tapasztalatainak rögzítése és megosztása az óvodapedagógusoknak nyújthat módszertani frissítési lehetőséget, valamint egy modell lehet a tudatos állampolgári magatartásnak, a civil kurázsinak a megalapozásár, minél fiatalabb korban.

Az ELEGY Tábor a CKI-ban részt vett diákok számára a folytatás lehetőségét rejti magában – egy út a már beindított gondolkodásmód továbbépítésére. Többségük jó körülmények között nőtt fel, iskoláik a többségi elit gyerekeinek gyűjtőhelyei. Néhányuknak van kapcsolata kisebbségi csoportokhoz tartozókkal, de inkább az ilyen típusú kapcsolatok hiánya a jellemző.

Az ELEGY Tábor ezt az űrt hivatott betölteni. Több, közel azonos létszámú csoport vesz részt benne, meghívásos alapon. A csoportok tagjai a tábor folyamán újonnan létrejövő, kevert közösségekben dolgoznak, és hoznak létre művészi produktumokat, melyeknek témája a gyűlölet, a gyűlöletbeszéd elleni kiállás.

A tábor közvetlen célja a táborozók, valamint a közreműködő szakemberek szemléletformálása a találkozás útján. A munkaformákat a kontaktus-hipotézisnek megfelelően  alakítjuk ki, azaz olyan körülményeket és eszközöket igyekszünk biztosítani az egyes résztvevőknek, amelyek előirányoznak egy valódi egyenlőséget igénylő együttműködést. A tábor így lehetőséget ad új típusú ismeret- és tapasztalatszerzésre, egy interkulturális létezésmódra, és természetesen új ismeretségek, akár barátságok megkötésére.

Ezzel a táborban résztvevő fiatalkorúak és felnőttek gondolkodásában megerősíthetjük a tolerancia, a multikulturalizmus, a társadalmi befogadás és sokszínűség értékét, és saját élménnyé tehetjük ezeket. Az ideális kontextusban létrejövő találkozás elősegítheti a szegénységből, a különbözőségből és társadalmi egyenlőtlenségekből adódó problémák megértését. Kisebbségi és többségi csoportokhoz tartozók jobban megérthetik egymás helyzetét és tapasztalatait, megalapozva ezzel nem csak a gondolkodás, hanem a cselekvés szintjén is az attitűdváltást.

A létrejövő művészi produktumokból készülő filmeket online közzétesszük, valamint budapesti és vidéki oktatási és kulturális intézményekben egyaránt felkínáljuk vetítésre, kapcsolva hozzá egy moderált beszélgetést. Továbbá a későbbiekben feldolgozás és gondolatébresztés tárgyát képezhetik a CKI egy következő, továbbfejlesztett programjában.

A projekt megvalósításában a Civil Művek Közművelődési Egyesülettel együttműködik a Varázsceruza Alapítvány, amely a Tiszta Formák Alapítvány pályázatán a tábor működtetésére elnyert összeggel, valamint a vele kapcsolatban álló szakemberek részvételével járul hozzá az ELEGY Táborhoz.

A fotókat készítette: Kerekes Kornélia

A kutatásban feltérképezzük a Civil Kurázsi Iskolájában résztvevő osztályközösségek tagjainak program előtti és utáni proszociális attitűdjeit, előítéletességét, szociális dominancia orientációját, valamint a társadalmi igazságossághoz való viszonyát. Továbbá elemezzük a program módszertanát, annak hatásmechanizmusát, és a csoportban végbemenő folyamatokat.

A szülők/gondviselők gyermekeik/gondviseltjeik a kérdőívek kitöltéséről, valamint a képi-és hangfelvételek készítéséről szóló Tájékoztató, illetve Hozzájárulási Nyilatkozatokat az első önkitöltős kérdőív felvétele előtt kapják meg, és töltik ki belátásuk szerint.

A pedagógiai program megkezdése előtt, nyomtatott formában juttatjuk el az első önkitöltős kérdőívet az oktatási intézményekbe, amelyet az osztályfőnök veszi fel maximum egy héttel, minimum egy nappal a program megkezdése előtt. A diákok is ekkor töltik ki a kérdőívek felvételéről, valamint a képi-és hangfelvételek készítéséről szóló Tájékoztató, illetve Hozzájárulási Nyilatkozatokat, belátásuk szerint. Az osztályfőnök megtekintheti a kitöltött kérdőíveket, ahogy a későbbiekben a foglalkozásokon is részt vehet passzív megfigyelőként. Azok egy lezárt borítékba kerülnek, amelyet az osztályfőnök a program vezetőjének adja át az első foglalkozást megelőzően.

A második fázisban lezajlik a drámapedagógiai program (lásd: A Civil Kurázsi Iskolája – Középiskolásoknak). A foglalkozások mindegyike rögzítésre kerül egy professzionális hangfelvevő eszközzel, valamint videokamerával is.

A program végét követően az önkitöltős kérdőívet ismét az osztályfőnök veszi fel minimum egy hónappal a program befejeződése után. Így az első teszt eredményeivel összevetve rövid-középtávú hatást tudunk mérni.
          A felvételeken túl a kvalitatív szöveg- és vizuális anyag elemzés tárgyát képezik a foglalkozások materiális termékei (pl. közös jegyzetek, képek, stb.), a programot vezető szakemberek beszámolói (akiknek egyike a kutató is), valamint a foglalkozásokat összekötő, online kommunikáció is (facebook-csoporton belüli releváns információcserék, megjegyzések, hozzászólások, stb.).

A kutatás eredményei, valamint a projekt értékelése és a fejlesztési ajánlások egy projektfüzetben kerülnek összegzésre. A tapasztalatok megosztása, a módszertan szakmai elemzése és továbbgondolása egy szélesebb körben új irányokat szülhet a társadalmi felelősségvállalásra történő nevelés területén.

A fotókat készítette: Kerekes Kornélia

A módszertani kutatás feldolgozottságának első fázisát összesítő eredményeit a program szakmai vezetője, Márton Gábor Csaba mesterdiplomájában összegezte. A kutatási anyagok feldolgozásában részt vett Pelbát Gergely viselkedéselemző szakember is.

A diplomamunka szabadon letölthető és hivatkozható az érvényes hivatkozási rendben.